1989. december 26-án születtem Újvidéken. Ott végeztem az általános és középiskolát, ott jártam egyetemre. Oda járok haza – de Zentán vagyok otthon. 24 éves koromig a Duna mellett éltem, azóta a Tisza partján.

A színház gyerekkorom óta elkísér: volt játszótér, menedék, a barátkozás és a szabadság terepe, ahol a felesleges energiák is otthonra leltek. Ma is ez – kiegészülve felelősséggel. Hiszem, hogy a színháznak ereje van: képes formálni, nevelni, közösséget építeni, tanítani – vagy egyszerűen csak kikapcsolni.

Egyre kevesebbet játszom, más szerepeket töltök be – nem bánom. Büszkeséggel tölt el, hogy ennek a társulatnak, ezeknek a színészeknek lehetek az igazgatója.

A legszebb pillanatok egyike az a sötét csönd, amikor lemegy a fény – és még nem tör ki a taps. Ahol színpad és nézőtér energiája összeolvad. Ameddig ezt érzem, jó helyen vagyok.