Éjidő

Az Éjidő c. előadás Pilinszky János költészetéből táplálkozva, a ma emberének lelki és szellemi hontalanságáról, a teremtett világ gyönyörűségének és pusztulásának harcáról, az emberi méltatlanságról, a mai kor riasztó kilátástalanságáról kíván szólni esszenciálisan, a költészet nyelvén. 

Ha volt is olyan időszak, amikor az ember krízisérzet nélkül állhatott a Földön („Valamikor a Paradicsom állt itt” – írja Pilinszky), mára már apokaliptikus méreteket öltve telepednek rá életünkre a válságok, háborúk, krízishelyzetek. Erre az állapotra tesz utalást az előadás címe is, az Apokrif c. vers egyik sorából kiragadott „éjidő” szócska.

Pilinszky a lét alapkérdéseivel szembesít. A világból kitaszított, avagy a világrendből önmagát kitaszító ember létélményét, bizonytalanságát közvetíti. Költészetének alaptémái – a magány és a számvetés, a jelenkor emberének elidegenedettsége, az elmúlás és az elengedés, az önvizsgálat és az önkeresés, az üdvösség, a remény, az irgalmasság és a kegyelem, de mindenekelőtt az otthontalanság és a hazatalálás vallási gyökerű élményei – az előadás dramaturgiai vonalát is kijelölik. Az előadás nem történetet mesél el, sokkal inkább azon érzéseket dolgozza fel, melyeket a ma embere akarva-akaratlanul a lelkében hordoz. 

Az előadás úgymond a végállapot idejében történik, ég és föld közötti horizonton, amikor a „színpadra” már a semmi szele fúj be.

Az előadás létrehozása során az alkotók a színházat teremtő társművészetek egyenrangú jelenlétére törekedtek, különös hangsúlyt fektetve a zene, szöveg, látvány és mozdulat organikus kapcsolatára, egy jellegzetes formanyelv megteremtésére. Így válik szerves alkotóelemévé az előadásnak az Ondraschek Péter és Janovics Erika által megálmodott látványvilág, Mezei Erzsébet grafikái és Mezei Szilárd jellegzetes zenéje, melynek gyökereit a jazzben, a kortárs improvizatív zenében valamint a magyar népzenében találhatjuk meg.

A különböző művészeti ágak egységéből épül fel tehát az Éjidő c. előadás, mely Pilinszky lírájából merítkezve a véges emberi létezés és a végtelen, teremtetlen Létező közötti kapcsolatot fejtegeti emberi nézőpontból, a bűn és a szeretet kötöttségében és tragikumában.

Az előadásban részletek hangoznak el Pilinszky János Tilos csillagon, Apokrif,  Kánikula, Jelenések VIII. 7., Azt hiszem, A mélypont ünnepélye, Sztavrogin elköszön és Sztavrogin visszatér  c. verseiből valamint más írásaiból.

Ősbemutató: 2019. VI. 29., Művészetek Háza, Magyarkanizsa

Zentai bemutató: 2026. január 12.