Iskola a határon

Az Iskola a határon Ottlik Géza legjelentősebb műve. A két világháború közti időszakban játszódik, és három év eseményeit idézi fel harminc év távlatából.

A történet helyszíne: egy iskola, bentlakásos intézmény, katonai alreál, amely tíz éves kortól fogadja a növendékeket, és ahonnan nincs kijárás. Ahol szigorú szabályok uralkodnak. Elszakadva a biztonságos, otthoni közegtől, amit jó esetben a család nyújtott, ezek a gyerekek hirtelen belecsöppenek a fegyelem, szigor, ridegség, szinte spártai nevelés kegyetlen világába: a szülői házból kollégiumba, civil életből katonai törvények közé kerülnek. A gyerekkorból a felnőttek világába…

Szövetségek szövődnek, árulások történnek, életre szóló barátságok köttetnek, gerincek formálódnak vagy törnek el, kinek hogy… Ez az időszak kitörölhetetlen nyomot hagyott mindannyiuk életében. Az emlékezés ingoványos talaján botladozva próbálják meg felidézni a velük történt eseményeket, a fájdalom, megbocsátás, szeretet bonyolult érzelmi rendszerében. (Gyarmati Kata)

„Ha azt hisszük, hogy a rendet az ideált a valóságos nyelvben kell megtalálnunk, akkor elégedetlenek leszünk azzal, amit a mindennapi életben »mondat«-nak »szó«-nak »jel«-nek nevezünk. A mondatnak a szónak, amelyről a logika szól, valami tisztának és szigorúan metszettnek kell lennie, mi pedig azon törjük a fejünket, hogy mi a tulajdonképpeni jel lényege. – Talán a jelenről alkotott képzet, avagy az az elképzelés, amelyet a jelen pillanatban alkotunk róla. Olyan ez, mintha egy szétszaggatott pókhálót ujjainkkal kellene rendbe tennünk." (Wittgenstein)