László Roland
Hogy mit jelent számomra a színház, csak kulcsszavakban tudom megfogalmazni: önismeret, közösség, végletek, eufória, küzdelem, türelem, kitartás stb.
László Roland
László Roland
Szabadkán születtem 1998 november 11-én. Ugyanitt végeztem el az általános iskolát, majd a Svetozar Marković Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat társadalmi-nyelvi szakon, végül pedig az Újvidéki Művészeti Akadémia színművész szakán fejeztem be az alap-, majd a mesterképzést.
Két évig az Újvidéki Színházban játszottam, mint „ösztöndíjas”. A 2023/24-es évadtól vagyok a Zentai Magyar Kamaraszínház lelkes csapatának tagja.
Mindig kíváncsi természetű voltam, szeretek új dolgokat kipróbálni, különböző készségeket elsajátítani. A zene és a mozgás szeretete szinte az egész életemet végigkísérte. Többek között a fentebb felsoroltak csábítottak a színház világába.
Hogy mit jelent számomra a színház, csak kulcsszavakban tudom megfogalmazni: önismeret, közösség, végletek, eufória, küzdelem, türelem, kitartás stb.
A rend és a rendszerezés megszállotja vagyok, még akkor is, ha a valóság ennek olykor-olykor ellentmond.
Gyerekkoromban úgy képzeltem el az agyamat, mint egy kis levéltárat, ahol az eddig megszerzett tudás és ismeretek először kategorizálásra, majd egy felcímkézett fiókba kerülnek. Ha valami nem jut eszembe, például egy régen használt szó, a mai napig egy rozsdás, poros, pókhálós fiókot látok a lelki szemeim előtt, amit kulcs híján megpróbálok felfeszíteni.