20 évig éltem Adán, majdnem 15 éve Zentán. Szeretem a Tisza-mentét és a túl egyenes Vajdaságot. „Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.” A cordillerák meg tényleg nem az én hegyeim. Nincsenek hegyeim, így mozgatni sem tudom őket.

Szeretem az igényt meg a nyugalmat. Majdnem szorgalmas vagyok, de legalább már nem rest. Szeretem jól érezni magam a színpadon. A muzsika is jól szokott esni, de egyre ritkábban esik jól, ha tőlem származik. A testem egyre kevésbé mozdul meg, ha népzenét hallok, a lelkem viszont képtelen tőle szabadulni. Bár már nem is akar. Ez az, ami a részemmé vált, meghatároz. Nem bánom, határozzon.

Otthon a feleségem és a két fiam tartanak egyensúlyban. Bennük is muzsika van, még ha nem is hangosan. Ez most az én csendem.